Ezekben a napokban egy készülő cikkem kapcsán a néphagyományban élek. Gyönyörű ruhákat látok, csodás zenéket hallgatok, elhivatott emberekkel beszélgethetek. Milyen jó, hogy vannak ilyen álmok ás álmodók, akik egy jó ügyet olyan fontosnak tartanak, hogy  a mindennapjaikban az vezeti őket! Majd szólok, ha megjelent a cikk! ?

A téma kapcsán egy kicsit a magam háza táján is körülnéztem.  Íme a népies minileltárom:

• Ha rámnéz valaki, nem mondja meg, hogy magyar vagyok, egyetlen olyan ruhám sincs, ami erre utalna. Ezen változtatni fogok!
• Szíveim és tulipánjaim viszont vannak, ráadásul elég sokan, ez jó!
• A konyhaasztalon épp egy hímzett terítő van, nagyon tetszik.
• A zsírt eredeti vindőben tároljuk, és családi disznóvágásról hoztuk.
• Szeretem az álló, piros muskátlit, emlékszem a Lenti mama és a Mami muskátlival teli gangjára.
• A fiúk egyelőre csak a tömegzenét hallgatják, a néptánc jelenleg a legcikibb elfoglaltság a szemükben. Én viszont nagyon szeretem mindkettőt.
• A népmesét nagyon szeretik! Hát örülök ennek!
• Jakab próbál ostorral csattogtatni, a családban eddig neki sikerült egyedül.
• Vannak kedves barátnőim, akik lélekkel, ruhával, tánccal, énekkel űzik a néphagyományt – ezt nagyon csodálom bennük.

Egyelőre ennyi. Remélem, bővül a listám! ?