Tegnapelőtt ecsetelt fényképes csodavilág ide vagy oda, ma mégis látom a koszt a házban, az előszobában konkrétan serceg a por. Kedves gyermekeimet meg sorra lefülelem el nem végzett házi feladatokkal, “véletlenül” el nem mondott rossz jeggyel – “nem is emlékszem, hogy mikor kaptam!” -, a ház minden pontján ledobott szennyessel, és még mi minden mással!!! Valaki azt mondta nekem a napokban, némi bírálattal a hangjában, hogy olyan “anyukásan” beszélek. Anyukásan, aki nem mosolyogva fogadja a fia vasárnap délutáni csöndes megjegyzését, miszerint másnap témazáró dolgozat lesz történelemből… Végül is mi az nekünk: húsz teleírt könyvoldal, meg egy 3 oldalas évszám és fogalomgyűjtemény a fennmaradó pár vasárnapi órában megtanulni, illetve megtanítani, mert ebből idáig még semmit nem olvasott el Jakab? De ezt közvetlenül az elfelejtett témazáró fogalmazása után, és épp a két nap múlva esedékes kívülről-verse előtt. ÁÁÁ!!! És ő csak egy jómadár a négyből.

Hát ma ilyen dohogós-anyukás napom van, úgy érzem, nem haladok semmit a feladataimmal, pedig csinálom őket folyamatosan. Persze ilyen napok is kellenek, meg napfény, amitől úgy érzem majd, semmi sem számít annyira. Kitartás a mosolygós tavaszig! Szép napot Nektek!