Megállok egy kicsit – hatodik rész

Jakab

Hogy kicsoda Jakab? Egy gyönyörű, sötéthajú, vékonyka kislegény, aki Balázs után alig két évvel kicsit túlságosan siet közénk. Annyira, hogy a tüdejének nem volt ideje kifejlődni, így megszületése után sípoló kórházi gépek között kell rostokolnunk. Ó, ha csak egy másodpercre láthatnám őt nagyfiúként, és megnyugodhatnék, hogy minden rendben lesz vele! Jakab négy hónapig eszik és alszik, büszke bátyja ezalatt hozzászokhat a gondolathoz, hogy már nincs egyedül. „Szeet” (szeret) – mondja a közben Gombóccá nőtt öccsének, majd magához veszi, és megszoptatja. A másik pillanatban aztán harapja, üti, ledönti, és a puha kis kezekre ráhúzza az ajtót, persze csak véletlenül. „Bűnös vagy, Jakab és ostoba!” – szól az ítélet Balázs szájából, aki érzi, lassan vége az egyeduralmának. De nem hagyjuk őt belemerülni a kínlódásba, inkább négyesben csatangolunk, lubickolunk, vendégeskedünk, és házat újítunk. Jakabkánk első lépéseit a szétvert konyhában állomásozó létrán teszi meg. A négytagú család 2007-ben immár szép, új konyhában karácsonyozik, a szilvesztert pedig bohóckalapokban itt köszöntjük. Micsoda boldogság!

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d blogger ezt szereti: