Negyedikként Áron jött 

A „baj” ott kezdődött, hogy szilveszter éjfélkor az egyik barátunk kisbabát kívánt nekünk a következő évre – azt hitte, jót tett velünk. Pedig nem, mert mi úgy gondoltuk, hogy pihenünk egy kicsit, és mostanában nem szülünk. Nem kell úgy sietni, vállalhatjuk a következő babát nagyobb korkülönbséggel is. Miért ne élvezhetnénk egy kicsit, hogy cseperednek a gyerekek? Mégis, amikor röntgenre invitált a fogorvos, valami nem hagyott nyugodni… Hahó! Te Anyuka! Ne butáskodj már, hiszen nincs mitől tartanod! Mindegy, fő a biztonság, párszáz forinton ne múljon a nyugalmam. … Micsoda??? Hát mi ez? Ez a nagyon halvány, alig látható csík is ér? Na nem! Ezt most még nem akarom! Nem így terveztem! Én most egy kicsit élni akartam!!!… Kell egy pár perc az agynak, a léleknek. Átgondolás, újratervezés… Hiszen ez egy meglepetés! Miért is ne most? Ilyen lehet az égből kapott ajándék! Végre nem mi irányítunk, hanem csak úgy történnek velünk a dolgok. Igen, kicsi baba, nagyon várunk! Várunk, várunk, kicsikém, lehet, hogy Te már egy kislány vagy? De jó lenne! Pár hét múlva megpillantom a boltban a kis rózsaszínű ruhát a gyönyörű virággal. Muszáj megvennem – igen, ez a kisbabáé lesz. A sűrű hétköznapokon felújítunk, mesélünk, játszunk, sétálunk, és gyűrjük a házimunkákat, hétvégente pedig újságíró-iskolába járok V. Kulcsár Ildihez. Rengeteg feladat, de csodás időszak. Aztán beköszönt a január. A hónap végén szégyenkezve elrejtem a virágos ruhát, mert egy gyönyörű, szőkepihés, fehérbőrű kisfiúnk születik. Egy kis kakukktojás az eddigi hosszú- és sötéthajú csapathoz képest. Áron születésével én vagyok az egy boszorka, akinek három fia van. Vagy vagyok királynő, Áron pedig a legkisebb királyfi. És vagyunk nagycsalád, igazi nagycsalád! Áron tíz napos korától szombatonként kis kagylóülésében ül az iskolapadon, és hallgatja Ildi vidám, de tanulságos történeteit a királynős riportokról, az ötgyerekes anyaságról, és arról, miért nem szabad egy cikket megírás után azon nyomban leadni. Jó nekünk – mondogatjuk gyakran Gáborral – mert van egy kincsesdobozunk, a gyerekszoba, ahol három különleges, színes kövecske szuszog éjszakánként. Három fiú – igen, ez már valami!