A mi konyhánkban van egy icipici konyha, egy lila-fehér kockás pirinyó Macival. Mozgalmas a Maci élete, amióta ideköltözött, mostanában gyakran hangzavarra ébred. Nemrég, egy reggel Jakab kiáltására kelt: – Segítség! Kiraboltak!!! – Odasereglettünk az izgatott Jakab köré, és lestük, mi tűnt el. Hát a táskájában turkált a tolvaj, és minden könyvét elvette. Kerestük lelkiismeretesen az elveszett könyveket mindannyian, de nem találtunk semmit. Megnéztük őket a garázsban és az udvaron is – Jakabnál sosem lehet tudni  -, de sehol sem voltak. Meg kellett hát tennie a lehető legnehezebbet: a háromnapos szünet első napján, a még éppen nyitva tartó iskola örök-szigorú takarító nénijéhez odamerészkedni, és megkérni, engedje be a frissen felmosott iskolába. (A takarító nénik mindig szigorúak, a kő pedig mindig épp frissen van felmosva.) És Jakab valahonnan jól ismerte a rabló észjárását, mert épp ott voltak a könyvek, ahol ő gyanította: valamiért a folyosón letéve… Arra a napra a Maci megkönnyebbült. De nem tartott sokáig a nyugalma, mert a szárnyait bontogató – és erős hangját egyre jobban próbálgató – Balázs mostanában kissé kiszámíthatatlan. Ha itthon van, tőle zeng a ház. Hangulatot teremt, derűset és rosszat is, egyik pillanatban ölelnivaló, a másikban szívszorító. Igen, ez így természetes, de a Maci a nehezebb percekben nehezen hiszi el, hogy ez a fiú ugyanaz a kedves teremtés, akit ő ideköltözésekor megismert. De – Jaj! – kiáltja egy kora estén Gellért, miközben hanyatt esik a görkorcsolyával.  – Nem fáj, nem fáj! – nyugtatja magát, miközben feltápászkodik, és továbbindul. Gellért tanítómestere és őrangyala most is Áron, akire minden körülmények között számíthat. Áron tanítja Gellértet focizni, olvasni, tollasozni, ismerteti vele a halneveket, a német szavakat (amiket ő maga is csak Jakabtól hall), és most a görkorcsolya is előkerült. Lelkesen görögnek, gurulnak, esnek a konyhában, és közben bővül a csapat, már nyolc korcsolya surrog-ütődik-kiabál egyszerre a házban. A Macinak nincs korcsolyája, nagyon kicsi a lába ehhez, így csak figyel és mosolyog, meg persze aggódik, ha elesik valaki. – Áron, ma te vagy a napos! – figyelmezteti Gellért a konyhában guruló Áront fennhangon, de szerencsére a kerekes pincérség nem is olyan unalmas, hamar megtelik az asztal. A vacsora mindenféle maradék összesütve: krumpli, borsó, szalonna, virsli, túró – míg Gábor odakint permetezi a beteg diófát, mi megesszük a vacsorát. Aztán a fiúk még egy utolsót gyakorolnak a zenei vizsgákra – a nappaliban hegedűszó, a konyhában cselló, az emeleten gitár hallatszik. A Maci már aludna, de mindenképp végig akarja hallgatni a muzsikát. Szereti ezt a négy gyereket, akármilyen hangosak is.