Szeretem megadni az ünnepek módját. De az adventi várakozás megélése a mai világban nem kis kihívás. A pillér nálunk a négy vasárnap: a közösen készített koszorú gyertyáit a vasárnapi ebédek előtt gyújtjuk meg az egyik kedvenc adventi énekünkkel kísérve: “Ó, jöjj, ó jöjj Üdvözítő! Beteljesült már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját, vár a világ sóvárgva rád…” Még az első napokban előkerülnek a karácsonyi cd-k, és a tizenhat közös évünk alatt postán érkezett karácsonyi képeslapok. Az ünnepi dekorációnk magját ezek alkotják: a szebbnél szebb képek minden évben ellepik az előszobát, és egyre nagyobb területet szentelnek meg – idén már két négyzetméternyi területet díszítenek. A kiragasztás közben elolvassuk, kitől és mikor jöttek – igen, érdemes nekünk lapot küldeni, mert ezek egytől-egyig nagy becsben élnek! Mi magunk is készítünk képeslapokat és mindenféle papírdíszeket, vagy idén óriási lopótökből Gellért-nagyságú angyalfiút. A leglelkesebbek – rajtam kívül – mindig a legkisebbek. De karácsonyra a nagyok is erőt vesznek magukon, mert mindig képeslapot kérünk tőlük ajándékba. Édes dolgokat írnak-üzennek ilyenkor, nehéz annál szebb gyűjteményt elképzelni, mint ezeket a lapokat együtt. Hagyományos adventi elfoglaltságunk még a mézeskalács sütés, és mivel – előrelátóan – őrült nagy adagokat szoktunk begyúrni, jó félnapos elfoglaltság ez. Régi magyar hagyomány a Szállást keres a szent család-ozás. Adventben mi is évek óta befogadjuk, majd továbbvisszük egy másik családhoz a kis betlehemet, felidézve a kétezer évvel ezelőtti adventet – éppen holnap érkeznek hozzánk a szálláskeresők. Micsoda idillikus családi advent! Hát igen, ha csak rajtunk múlna, tényleg az lenne. De manapság a körülöttünk lévő világ valamiért azt gondolja, hogy neki kell gondoskodnia a mi adventi várakozásunkról. Hát rendeznek iskolai, óvodai, edzéses, zeneiskolás, munkahelyi és templomi mikulásbulikat, osztálykarácsonyokat, karácsonyi koncerteket, óvodai fellépéseket, alkotós délutánokat, céges csapatépítést és baráti találkozót. Készültünk a Luca-napi vásárra huszonöt portékával, a fiúk iskolai bulijaira négy ajándékcsomaggal, ötször kellett házi süteményt vinniük valahova, részt vettünk három zeneiskolás koncerten, két óvodás fellépésen, három zsúron, messzi kórházi látogatáson, közben volt négy tollasverseny, egy egész napos gyalogtúra, tízpróba gála, disznóvágás, ötvenmillió edzés, tízfős kamaszvendégség, Gábornak ötnapos céges távollét, felnőtt betegség, családi szülinap, és két szombati tanítási nap. A mindennapos feladatokról – itthon is zajlik az élet, hú, de még mennyire! – , a kiterjedt családi-, baráti és keresztgyerek-hálózatnak beszerzendő ajándéktúrákról nem is beszélek. Igen, nagyon-nagyon ügyesen szabdalja-harapdálja-tépi ez a világ az adventünket, miközben a csöndességről, a várakozásról, a nyugalomról, a letisztultságról kellene, hogy szóljon. Arról, ahogy a téli, hideg szürkeségben, a hosszú, szűnni nem akaró napokon várják az emberek azt a bizonyos Fényt… Ma este a kicsi fiaink azért imádkoztak, hogy minél előbb itt legyen a karácsony. Mi, felnőttek meg azért, hogy lassan, nyugalomban érjünk csak el odáig. Lassan és nyugalomban… Van még pár nap a lecsendesedésre, használjuk ki. Boldog, békés, áldott ünnepeket kívánok Nektek!